Képzeljünk el magunk előtt egy festményt, mely a kék minden atmoszférikus árnyalatát áthatóan megjelenítő remekmű. A harmonikus ecsetkezeléssel festett, szikrázóan élénk vonalak egyenesen átvágják a festmény mélykékét. A tengerkék tónusok bűvöletébe merülvén a keret fokozatosan kicsúszik érzékelési mezőnkből, majd egyszer csak megérezzük a végtelen szabadság lehengerlő illatát, ahogy hullámok tajtéka megtörik az alattunk húzódó zord sziklák peremén.
Megdöbbenve tapasztaljuk, hogy már nem a festmény előtt,– hanem a tengerparton állunk…
Az Oltremare egy kontrasztos alkotás, melyben először a zamatos és élénk citrusos jegyek szolárisan sziporkázó sugarai– citrom, bergamott, narancs, keserű narancs és lime – ragyognak fel a víztükrön, és ébresztik fel érzékeinket. Ezután egy második, aromásan zöld hullám elemei következnek, mint például a Maté tea, az ibolyalevél, és a borókabogyó, melyek tovább árnyalják a lelkiszemeink előtt felsejlő tenger képét, és dagályként duzzadnak fel citrusos jegyek mögé. Ahogy közeleg az apály és a parfüm leszáradása, az aromák és színek örvényléséből egy egész tájkép bontakozik ki az érzékeink vásznán. Az alapban található földesen zöld pacsuli a nedves talajt és az erdőt, míg a szantálfa a partra sodródott uszadék fát, az ámbra pedig a tenger legjavát idézi elénk. Az illatok tónusainak lendületes keveredése az Oltremare-tegy olyan parfümmé varázsolja, amelyet bátran nevezhetünk olfaktív műalkotásnak.
